Az egyenlítőhöz közeli fekvése miatt Abemama éghajlata viszonylag állandó, mégis jól elkülöníthető időszakok határozzák meg a sziget ritmusát.
Főszezon: a napsütés és a közösségi élet ideje
A szárazabb hónapokban, általában május és október között, a sziget legvonzóbb arcát mutatja a látogatók számára. Ilyenkor a délkeleti passzátszelek kellemesen felfrissítik a levegőt, miközben a hőmérséklet stabilan 30 Celsius-fok körül alakul. Amikor a repülőgép ereszkedni kezd az Abemama Atoll Airport kifutópályája felé, a magasból kristálytiszta, türkizkék lagúnák és ragyogó fehér homokos partok látványa fogadja az érkezőket.
Ez az időszak a közösségi események és a szabadtéri tevékenységek csúcspontja. A helyi falvakban, mint például Kariatebike környékén, megélénkül az élet; a nyugodtabb tenger ideális feltételeket teremt a halászathoz és a vitorlázáshoz a hagyományos kenuval. A látogatók ilyenkor tapasztalhatják meg leginkább a sziget történelmi jelentőségét is, hiszen az utak jól járhatóak, a levegő pedig kevésbé párás a felfedezéshez.
Alacsony szezon: a trópusi esők és a nyugalom időszaka
A novembertől áprilisig tartó nedvesebb évszakban a természet átveszi az irányítást, és a táj buja zöldbe borul. Bár a záporok gyakoriak és intenzívek, általában rövid ideig tartanak, és gyorsan átadják helyüket a napsütésnek. Az érkezéskor ilyenkor a föld illata és a sűrűbb, párásabb levegő azonnal érezteti a trópusi környezet erejét, ami egy lassabb, meditatívabb életritmust diktál a helyieknek és a vendégeknek egyaránt.
A társadalmi élet ebben a szezonban a hatalmas, nyitott közösségi házak, a maneaba épületek oltalma alá húzódik. Itt a helyiek összegyűlnek, hogy megosszák történeteiket és elmeneküljenek a hirtelen jött felhőszakadások elől. Bár a tenger morajlása ilyenkor hangosabb, a sziget belső részein tapasztalható csend és az eső áztatta kókuszligetek látványa különleges, intim hangulatot kölcsönöz az atollnak, messze a világ zajától.